I. A Gyürü Szövetsége

Az első rész, A Gyűrű Szövetsége, arról szól, mint fedezte fel Szürke Gandalf,hogy a gyűrű, amely Frodó, a hobbit birtokában van, nem más, mint az Egy Gyűrű, a Hatalom Gyűrűinek uralkodója. Fölidézi, mint menekült el Frodó a társaival otthonról, a csöndes Megyéből, nyomában Mordor iszonyú Fekete Lovasaival, míg végül az eriadori kósza, Aragorn segítségével rettentő veszedelmek közt el nem jutott a féltünde Elrond völgyzugolyi házába.

 Ott Elrond összehívta a Nagytanácsot, az úgy határozott, hogy a Gyűrűt meg kell semmisíteni, s Frodót jelölte ki Gyűrű-hordozóul. Kijelölte a Gyűrű útitársait is, akiknek segíteniök kell Frodót a küldetésében: hogy ha tud, jusson el Mordorba, a Tűz Hegyére, az Ellenség földjére, mert a Gyűrűt másutt nem lehet elpusztítani. A Gyűrű Szövetségének tagjai: Aragorn és Gondor Helytartójának fia, Boromir az emberek képviseletében; a Bakacsin-erdő tünde-királyának fia, Legolas, a tündék képviseletében; a Magányos-hegységbeli Glóin fia Gimli, a törpök képviseletében; Frodó és szolgája, Csavardi Samu, meg két honfitársuk, Trufiádok és Peregrin, a hobbitok képviseletében, valamint Gandalf, a Szürke.

 A társaság titokban kelt útra az északi Völgyzugolyból; próbálkozásuk, hogy télvíz idején átkeljenek a Caradhras hágóján, kudarcot vallott; ezután Gandalf átvezette őket a rejtett kapun, és behatoltak Mória roppant bányáiba, hogy a hegyek alatt keressék meg az átvezető utat. Itt Gandalf az alvilág egy félelmetes szellemével vívott csatában lebukott a feneketlen fekete szakadékba. Ezután Aragorn, aki fölfedte, hogy Nyugat ősi királyainak utódja, Mória keleti kapujától a tündék földjén, Lórienen át s le az Anduinon, a Nagy Folyón, egészen a Rauros zuhatagáig vezette a társaságot. Addigra már kiderült, hogy útjukat kémek figyelik, s hogy Gollam, ez a különös teremtmény, aki egy ideig a Gyűrű birtokában volt, s még mindig sóvárgott utána, nyomon követi őket.

 Itt el kellett dönteniük, hogy Mordor irányában folytatják-e az útjukat, Boromirral mennek-e Minas Tirithbe, Gondor fővárosába, vagy elválnak egymástól. Mikor világossá lett, hogy a Gyűrű-hordozó mindenáron folytatni kívánja a reménytelen utazást az Ellenség földjére, Boromir megpróbálta erőszakkal elvenni tőle a Gyűrűt. Ez a rész azzal végződött, hogy Boromir engedett a Gyűrű iránt érzett sóvárgásának; Frodó és szolgája, Csavardi Samu elmenekültek, a Szövetség többi tagját szétszórta az orkok váratlan támadása. Az orkok egy része Mordor Sötét Urának, más része pedig Szarumánnak, a vasudvardi árulónak  a szolgálatában állt. A Gyűrű-hordozó küldetése, úgy látszott, máris végzetes kudarcba fullad.

 

II. A Két Torony

A második rész (a harmadik és negyedik könyv) A Két Torony, a társaság tagjainak tetteit beszéli el, azt követőleg, hogy felbomlott a Gyűrű Szövetsége. A harmadik könyv Boromir megbánásáról, hősi haláláról és végtisztességéről szól, valamint arról, hogyan ejtették fogságba az orkok Trufiádokot és Peregrint, keltek útra velük Vasudvard felé Rohan keleti pusztáin át, s miként eredt a nyomukba Aragorn, Legolas és Gimli.

 Ekkor bukkannak fel a rohani lovasok. Egy lovascsapat Éomer, Rohan harmadik seregvezérének a segítségével bekeríti az orkokat a Fangorn-erdő határán, s mindet megsemmisíti; a hobbitok azonban az erdőbe menekülnek, s ott összetalálkoznak Szilszakállal, az enttel, Fangon titokzatos urával. Az ő társaságában szemtanúi a földühödött fa-nép hadba szállásának és pusztító támadásának Vasudvard ellen.

 aragorn és két társa időközben összetalálkozik a csatából visszatérő Éomerrel. Az lovat ad alájuk, s ők belovagolnak az őserdőbe. A hobbitokat ugyan hiába keresik, de találkoznak Gandalffal, aki a halálból visszatérve Fehér Lovassá vált, de  egyelőre még mindig szürkének álcázza magát. Vele lovagolnak Rohanon át Lovasvég királyának, Théodennek csarnokába, ott Gandalf meggyógyítja az élemedett uralkodót, és kiszabadítja Kígyónyelvű, Théoden gonosz tanácsadója és Szarumán titkos szövetségese varázsa alól. Innét már a királlyal és vendégeivel együtt lovagol Vasudvard hadai ellen, s részt vesz a kétségbeesett, de diadalmas kürtvári csatában. Innét Gandalf Vasudvardba vezeti őket, de mire odaérnek, a hatalmas várat már lerombolta a fa-nép. Szarumán és Kígyónyelvű beszorult az Orthancba, az ostromlott, de bevehetetlen toronyba.

 Orthanc kapujában vitára kerül sor, Szarumán nem hajlandó megbánást tanúsítani, mire Gandalf megfosztja tisztségétől, eltöri a varászbotját, s őt az entek őrizetére bízza. A torony egyik ablakából Kígyónyelvű egy követ hajít Gandalfra, de az célt téveszt, Peregrin veszi föl. A kőről kiderül, hogy a három megmaradt palantír, a Númenorból örökül maradt Látókövek egyike. Aznap éjjel Peregrin enged a kő csábításának; ellopja, belenéz, így leleplezi magát Szauron előtt. A könyv azzal végződik, hogy egy szárnyas paripán lovagló Gyűrű-lidérc érkezik Rohan pusztái fölé, a küszöbön álló háború előjeleként. Gandalf átadja a palantír-t Aragornnak, s Peregrint a nyergébe kapva elvágtat vele Minas Tirithbe.

 A negyedik könyv Frodó és Csavardi Samu kalandjaival foglalkozik, azután, hogy eltévedtek az Emyn Muil sivár hegyei közt; elmonfja, hogyan találtak kiutat a hegyek közül, s hogyan érte őket utol Szméagol-Gollam; hogyan tette kezessé Frodó és sikerült már-már úrrá lennie a rosszindulatán, hogyan vezette át őket Gollam a Holt-lápon és a rom-földön át Morannonhoz, Mordor Feket Kapujához.

 Ott azonban lehetetlen volt bemenniök, így hát Frodó elfogadta Gollam ajánlatát, hogy megkeresi azt a "titkos ösvényt", amit csak ő ismert, messze délen, az Árnyékhegységben, Mordor nyugati falán. Útközben azonban foglyul ejti őket a gondori emberek egy portyázó csapata, amelyet Faramir, Boromir öccse vezet. Faramir kideríti, hogy miben is áll a küldetésük, de ellenáll a kísértésnek, ami Boromirt a hatalmába kerítette, s továbbengedi őket útjuk utolsó szakaszára, Cirith Ungolba, a Banyapók-hágóra, bár felhívja a figyelmüket a halálos veszedelemre, amiről Gollam többet tud, mint amennyit elmondott nekik. Épp amikor a Keresztúthoz érnek, s elindulnak Minas Morgul kísértetvárosa felé, Mordor nagy homályt bocsájt ki, s elfödi az egész földet. Szauron hadba indítja első hadseregét, amit a Gyűrű-lidércek Fekete Királya vezet: ezzel kitör a Gyűrű Háborúja.

 Gollam elvezeti a hobbitokat a titkos útra, mely elkerüli Minas Morgult, és a sötétségben végül meg is érkeznek Cirith Ungolba. Itt Gollam visszaesik régi gonoszságábs, s alattomban úgy intézi, hogy a hágó szörnyeteg őrének, a Banyapóknak a hálójába essenek. Szándékát azonban meghiúsítja Csavardi Samu hősiessége; Samu visszaveri Gollam támadását és megsebesíti a Banyapókot.

 A második rész azzal végződik, hogy Csavardi Samu válaszút előtt áll: Frodó, akit a Banyapók megcsípett, látszólagholtan fekszik, tehát vagy végleg kudarcba fulladt a küldetés, vagy Samunak ott kell hagynia ura holttestét. Hosszú töprengés után magához veszi a Gyűrűt, s megkísérli, hogy egymaga teljesítse a küldetést. De épp, amikor át akarja lépni Mordor határát, orkok érkeznek Minas Morgulból és föntről is, Cirith Ungol tornyából, amely a hágó koronáját őrzi. Samut láthatatlanná teszi a Gyűrű, s az orkok civakodásából megtudja, hogy Frodó nem halt meg, csak elkábult. Elkésve bár, de utánuk ered; az orkok azonban Frodó testét behurcolják egy alagútba, amely a torony hátsó kapujához vezet. Mikor a kapu becsapódik az orra előtt, Samu eszméletét veszti.

(forrás: J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura)

 

III. A Király Visszatér